És akkor következzen az Olasz fotósorozat első része, méghozzá nem is akárhonnan. (dobpergés) Velencéből.
Egy olyan szerelést igyekeztem összeállítani, ami megfelel a melegnek, és a sok sétának. (Nyugalom, volt nálam váltócipő)
Nos, hát igen igen .. Aki követ instagramon, nem éri hatalmas meglepetés a pöttyöket illetően. Zsinórban nagyjából a hatodik bejegyzésem bennük. Elnézést, ha unalmas de egyszerűen nem tudok betelni velük. Erre a maxi szoknyára egyébként útközben akadtam, ama bizonyos Primark nevű helyen. Nektek mi a véleményetek az üzletről?
Véleményem szerint kicsit túl van “hypeolva”. Nem azt mondom, néha-néha ki lehet fogni egy-két jó darabot igen jó áron, de ami kicsit is jobban néz ki ugyanúgy elkérik az árát, mint bárhol máshol.
Rögtön a bejáratnál megakadt a szemem egy ruhán. Pontosan nem emlékszem az árára, huszon pár euró körül mozgott. Majd a barátom felhívta rá a figyelmem hogy hékás, a nyári leárazások kellős közepén vagyunk, máshol jóval jobb minőséget kapok ennyi pénzért, vagy akár még olcsóbban is. És milyen igaz.
Amik mindenképp “megérik” szerintem, azok a sima alapdarabok. Póló, trikó, egyszerű hosszú ujjúk.
Tehát összegezve, a Primark szó hallatán nem biztos, hogy fejvesztve rohanni kell az üzlet irányába, és mindent belepakolni a kosárba ha kell, ha nem.
No de vissza a szereléshez. Egy sima fehér len inget választottam a szoknyához. Ez az anyag kellemes viselet még a nagy kánikulában is. Alulra pedig egy fehér magassarkút. Velence pedig még mindig épp olyan csodás, mint amilyen tavaly nyáron volt.
Shirt – H&M
Skirt, sunnies – Primark
Heels – Mango
