Legelőször Albániában egy osztálykirándulás alkalmával jártam. Most viszont családdal a másik végét vettük célba, Saranda-t. Annak ellenére, hogy mennyi negatívat meséltek indulás előtt, én csak pozitív élményekkel tértem haza. A Balkánra nem egy fejlett Nyugati képpel indul el az ember. Mintha egy más világba csöppennénk.
A tengerpart ámulatba ejtő, a lakosok rendkívül kedvesek. De nem kell meglepődni azon, ha egy kecske téblábol veled szemben a boltba menet, vagy az autópálya szalagkorlátján a gyerekek lógatják a lábukat, a következő méteren pedig kukoricát sütögető nénik ücsörögnek. Ott ez a természetes. Ha már ennyire az infrastruktúrát elemezgetem hozzátenném még azt ami nekem szemet szúrt: egyetlen egy rendőrlámpával nem találkoztunk az egész országban.
Bármikor visszamennék..
És akkor jöjjön a ruha. Igyekeztem az ottlétünk alatt a megszokottnál több Instagram story-t gyártani, és biztosan feltűnt az egyik igen sűrűn viselt kiegészítőm. A szalma kalap. Ahogy jön a nagy meleg és strand idő, majdnem mindig elkap a hév, hogy beruházzak egyre. Idén sikerült is megtalálnom a megfelelőt nyaralás előtt egy egész nappal. Úgy érzem ez legalább áll valahogy rajtam, a karimájának pedig gyönyörű tartása van. Kilátok alóla, és az ide oda utaztatásban sem veszített a tartásából.
Úgy ám .. Albániának is megmutattam mennyivel jobb az élet pöttyösben.
